Enyhülnek a kijárási korlátozások, az élet lassan visszarendeződik a régi kerékvágásba. De mi történt a karantén ideje alatt? Miket olvastam? Mennyit írtam? Ebben a bejegyzésben mindent elmesélek!



Az a helyzet,hogy a karantén nekem rendkívül megfeszített munkatempóban telt. Az első hetekben sem írni, sem olvasni nem volt kedvem, az első időszak így leginkább arról szólt, hogy egy végtelenre húzott munkanap után, amely során gyakran 8-10 koronavírussal kapcsolatos cikk és rendelet is megfordult a kezeim között, az egyetlen dolog, ami életben tartott, az az esti mesematiné volt.

Aztán persze beállt az új rend. 

Nem olvastam el minden könyvet a TBR listámról, és hogy őszinte legyek, egyáltalán nem olvastam annyit, amennyit szerettem volna, de az olvasás nem volt elég a számomra, szívesebben festettem, vagy foglalkoztam más kreatív dologgal. 

És az olvasás nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak és kizárólag szép- vagy szórakoztató irodalmat olvasunk.

Megpróbáltam az időt a lehető leghasznosabban eltölteni, és a legálisan ingyenesen hozzáférhető "szak"irodalmak segítségével előrébb mozdítani a vállalkozásomat, és újraírni néhány tervemet. 

Mit tanultam az ingyenesen elérhető "szak"irodalmakból? 

  1. Ami a szép- és szórakoztató irodalomnál igaz, az a szakirodalom esetén is, tehát gyakorlatilag bárki létrehozhat egy ebookot, aki szakértőnek nevezi magát, még csak ISBN-szám sem kell a könyvhöz, hiszen segédanyagként, bombabiztos üzleti tervként, mindenképpen beváló tippként adják hírlevélre való feliratkozásért cserébe, a legtöbb anyag minősége azonban a terjedelmes oldalszámok ellenére sem közelíti meg az elégséges szintet, a gyermekbetegségek ugyanazok: pongyola fogalmazás, a szerkesztő/korrektor láthatóan nagy hiánya.
  2. Az, hogy milyen színvonalú az ingyenessé tett anyag, megmutatja azt is, hogy a fizetős képzések és leckék színvonala milyen. Ha egy szöveg pongyola, és minősíthetetlen a stílusa, biztosan nem akarnék további anyagokat is elolvasni. Főleg nem pénzért.
  3. Az online médiával és marketinggel kapcsolatos anyagok jelentős részéről messziről bűzlik a mélységes egoizmus és a pénzelvűség. Elnézést kérek ezért a nyers fogalmazásért, de néhány kivételtől eltekintve ezek az anyagok egymás másolatai, amelyek leginkább csak a hírlevél feliratkozásért vagy egyéb termékek promóciójáért születtek. Ezzel alapvetően nem lenne gond, ha a tartalom tényleg minőségi lenne, és némi ténylegesen hasznos információt is tartalmazna. Úgy nem lehet leszűrni, hogy egy adott ügynökség vagy szakember mit tud, hogy ugyanazt mondja el, mint az összes többi, a különbség esetleg a helyesírási hibák számában, és a megfogalmazásban bujkál. 
  4. Persze, ezt a területet a lehető legnagyobb jóindulattal sem lehet tudománynak nevezni, ez egy szakma, ami ráadásul folyton változik, kevés alapköve van, és a legfőbb mozgatórugója a pénz. És hidd el, néha a saját, általad kikísérlezett marketing módszer jobban beválik a saját célközönségednél, mint az, amire többszázezer forintokat költesz.
  5. De fontos leszögeznem, hogy a nagy mennyiségű negatív tapasztalatom ellenére sok tényleg hasznos tanagyag is ingyenessé vált, és végre részt vehettem a Google előadásain is.

Ezeket olvastam a karantén idején


Két olyan kötettel kezdenék, amelyekről nem írtam értékelést, és nem is biztos, hogy valaha fogok. Az egyik Radnóti Miklós Napló című könyve, amely tulajdonképpen nem más, mint a költő naplójának kiadott változata. Ez nyilvánvalóan nem szépirodalmi célzattal készült, de nagyon érdekes volt Gyarmati Fanni naplója mellett ezt is elolvasni, a kettejük kapcsolatáról, és magáról a korszakról is egy rendkívül mély, intim és különleges képet kapunk. A másik kötet Faludy György Pokolbeli víg napjaim című műve, amelyben ugyan már erősebb az irodalmiság, mégis maga a kötet Faludy visszaelmékezése a többek között a párizsi emigrációra vagy a recski munkatáborra. Ezeket a könyveket nem lehet az alapvető recenziós elvek szerint értékelni, nem lehet azt mondani egy ember életéről, hogy egy könyvben az jól vagy rosszul van megfogalmazva,  a legintimebb gondolatokat nem lehet nagy fordulatként értelmezni, egy naplónak nincs dramaturgiája, de olvasása közben rengeteg új dolgot tanulhatunk. Ezért érdemes mindkét könyvet elolvasni.

A többi kötetről hosszabban is írtam, így ezeket csak felsorolom:
Vettem 9 verseskötetet, amiket azóta forgatok, a videóban bemutatom őket röviden:


A karantén zárásaként pedig kitöltöttem a testvéreimmel Szaszkó Gabriella legújabb szerzeményét, a Nyisd ki ezt a naplót!:

Igen, tudom, hogy ez egyáltalán nem nagy szám, de ez volt a legtöbb, amit az agyam be tudott fogadni. Szerintem ezt nem kell tovább magyarázni, sem pedig szégyellni, mindenki másképp dolgozta fel ezt a rendkívüli helyzetet.

Mennyit írtam a karantén ideje alatt?


Megannyi cikk született arról, hogy miért kell éppen a karantén ideje alatt leülni és leírni mindent, amire korábban nem jutott idő. Ha másért nem is, legalább unaloműzésre - olvastam az egyikben. 

Az írás tényleg jó unaloműző. Én a karantén ideje alatt létrehoztam a #költőkihívást, és sok más fiatal költőtársammal együtt részt vettem Rónoki Bertalan Magyar Költészet napjára létrehozott #KN2020 kihívásában. Beneveztem néhány pályázatra, és ami a legfontosabb:

elkészült az első verseskötetem, a bőréhség kézirata.

Persze még rengeteg a munka vele, hiszen még kell csiszolni a verseken (már csak aprókat, a harmadik verzió után majdnem az egész kötetet újrarendeztem), és még várok néhány tesztolvasói véleményre, de úgy hiszem, itt az ideje elengedni a kézirat kezét, és a következő szintre emelni, kitalálni, hogy mi legyen a következő szint, és ott megismerkedni az új körülményekkel. A legkilátástalanabb helyzetben akarom kiadni ezt a könyvet, nem is találhattam volna nagyobb kihívást :)

 És ti hogyan töltöttétek ezt az időszakot? Miket olvastatok?


Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon! 

0 Megjegyzések