Advertisement

Main Ad

Okosabb az, aki sokat olvas?

Van egy örökérvényűnek tűnő sztereotípia azokról, akik sokat olvasnak. Róluk valamiért még mindig azt feltételezzük, hogy műveltebbek, okosabbak, szélesebb látókörrel rendelkeznek. De ez vajon tényleg így van?


A cikk megírásának legelső lépéseként megkérdeztem az instakövetőimet is, mit gondolnak a témáról. A válaszadók 78%-a szerint okosabb az, aki sokat olvas.

Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy az a sok olvasmány milyen könyvekből áll össze.

Egyszerűsödő mondatok, csökkenő szótagszám


Még régebben olvastam egy cikket a Könyv Gurun, amely a sikerkönyvekről szól. A cikk egy képleten alapszik, amely megmutatja, hányadikos gyerek tudja elolvasni a könyvet nehézségek nélkül. 

Íme:

(szószám / mondatok száma x 0,39) + (szótagok száma / szószám x 11,38) – 15,59

Van egy alkalmazás, a WordCounter, ami szinén alkalmas lehet ennek a vizsgálatára, azonban fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a módszerek az angol nyelvű szövegek esetében értelmezhetők, hiszen figyelembe veszik többek között azt is, hogy egy gyereknek egy adott osztályban milyen szókinccsel illene rendelkeznie. 

A cikk megemlíti azt a kutatást is, amelyet egy amerikai újságíró végzett, aki az összes New York Times-bestselleren elvégezte ezt a vizsgálatot. Az eredmény megdöbbentő: az 1970-80-as évek bestsellereinek olvasási szintje 8 volt  ( vagyis egy nyolcadikos gond nélkül elolvashatta), míg azok a könyvek, amelyek 2000-2014 között születtek, már egy hatodik osztályos gyermek számára sem okoztak olvasási nehézséget. Ez azt jelenti, hogy az eltelt idő alatt két szintet csökkent az olvasási szint, vagyis a mondatok hosszúsága, a szavak  és a szótagok száma folyamatosan egyszerűsödik, csökken. (Éppen ezért, ha valaki úgy dönt, hogy szeretne angol nyelven is olvasni, egyre könnyebb dolga van, hiszen például egy Nora Roberts-könyv elolvasásához egy negyedikes szintje is elegendő.)

Egy fontos következtetés levonható: a magyarra fordított sikerkönyvek még az amerikai standard szerint sem számítanak minőségi olvasmánynak. Gondoljuk csak át: ha egy könyv elolvasásához elég a negyedikes-ötödikes szókincsünk, a szókészletünk nem fog tovább gyarapodni. (Ha angolul olvasunk, nyilván találunk ismeretlen szavakat, de a legtöbb esetben anélkül is megértjük a történetet, hogy ezeket a szavakat kiszótáraznánk.) Nyilvánvaló, hogy a magyar és az angol nyelv között vannak különbségek, hiszen a magyar mondatok hosszabbak, és alapvetően egy mondatnak nagyobb a szótagszáma, és erre Nádasi Krisz cikke is kitér, viszont egy egyszerű, pongyola szövegből a magyar nyelv eszközeivel sem lehet a Parnasszusba emelkedni.


Sikerkönyvek, sablontémák


A sikerkönyvek - különösképpen a szórakoztató irodalmi művek - általában kevés kockázatot vállalnak. Ha van egy jól bevált recept, azt alkalmazzák. Ha van egy felkapott irodalmi mű, azt másolják egészen addig, míg az utolsó izzadtságcseppet is kiszívják belőle. Vegyük példának a romantikus irodalmat, hiszen azok a könyvek számítanak az egyik legkelendőbb zsánernek. A romantikus irodalom évszázadok óta ugyanazt a jól bevált receptet alkalmazza. Adott egy pár két tagja, akik különböző akadályok és nézeleltérések megoldását követően egymáséi lesznek, a szerelmük beteljesül. Ez a műfaj akar a legkevésbé az intellektusunkra hatni, sokkal inkább a lefojtott vágyinkat és az elemi ösztöneinket táplálja. A romantikus irodalom példája a leglátványosabb, a kosztümös lányregényektől egészen - szélsőséges példával élve -  a mamipornóig jutottunk, és talán itt figyelhetjük meg a legjobban azt, hogy az idők során az irodalom a lassú megismeréstől, az olykor éveken át tartó beteljesületlen vágytakozástól, a szövegben, részletekben való elmerülés, az utalások keresgélésének irányából, hogyan fejlődött az azonnali kielégülés irányába, az érzelmek kibontakozását ma már sokkal inkább a testiségben ismerhetjük meg. De ugyancsak az ösztöneinkre ható műfajnak számít a thriller és a krimi is, amelyek szintén rendkívül népszerűnek számítanak.

Hogy miért beszéltem ennyit a romantikus irodalomról és a trendekről? Mert az irodalom jelenlegi buyer personája, vagyis az átlagos olvasó 30-40 éves nő, kedvelt műfaja a romantikus irodalom és a biográfia, motivációs művek. Nézzünk végig egy átlagos könyvesboltban! A kiemelt könyvek jelentős része ezt a korosztályt célozza, ezt a zsánert emeli ki, ha pedig egy szupermarketben akarunk könyvet venni, szinte kizárólag az őket célzó művekkel találkozunk (beleértve az újságosbódénál található Júlia-regényeket is.) Egy átlagos könyvtár legkölcsönzöttebb szerzői közé szintén a romantikus irodalom jelentős alkotói tartoznak: Nora Roberts, Danielle Steele, Katie Fforde.

Az átlagos olvasó - ezt könytári kölcsönzési statisztikák is tudnák bizonyítani - kétféle megfontolásból választja ki könyveket: vagy bestsellert választ, vagy a kedvenc zsánerét. Az átlagos olvasó nem olvas irodalmi lapokat, gyakran vásárol hirtelen felindulásból könyvet (mert látta a plakátot, vagy a könyvből készült filmet), és ritkán mozdul ki a saját komfortzónájából. Sok olvasó egyáltalán nem olvas magyar szerzőtől, sokan az iskolai kötelező olvasmányokat sem, nem ismeri a kortárs szépirodalmat, kisebb százalékuk olvas verseket is.

Tehát valóban okosabb az, aki sokat olvas?


Ez egy roppant nehéz és kínos kérdés. Az olvasás ugyanis csökkenti a stresszt, javítja a koncentráló képességet, fejleszti a memóriát,  és ezt minden könyv elvitathatlan sajátossága. Azonban minél egyszerűbb szövegeket olvasunk, annál kevéssé igaz az az állítás, hogy fejleszti a szókincset, és az íráskészséget, az egyre egyszerűsödő szövegekkel pedig egyre nehezebb valódi tudást átadni.

Vitaindító cikkemben arra szerettem volna rávilágítani, hogy a 21. századi sztereotípiák egyre kevéssé állják meg a helyüket az olvasókkal kapcsolatban. Ez szerencsére egy könnyen javítható tendencia, és nem is kell túl sokat tennünk érte. Már az is éppen elegendő, ha nyitottabbak vagyunk. Ha képesek vagyunk kilépni a komfortzónánkból, és más műfajokat is megismerni, nyitni a szépirodalmi művek, a magyar szerzők, és a klasszikus művek felé. A magyar nyelven magyar olvasónak írt alkotások a nyelvi eszköztárnak és a nyelvi sajátosságoknak köszönhetően is alkalmasabbak a fent leírtak fejlesztésére. És véletlenül se felejtsük el a legfontosabbat: az irodalmi igényesség legnagyobb fokmérője maga az olvasó, vagyis ha ő igényesebb műveket vár, igényesebb művek születnek majd.

Neked mi a véleményed? 



Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon! 


 

Megjegyzés küldése

1 Megjegyzések

  1. Ez az egyik legkárosabb sztereotípia, és sok éve küzdök ellene :) Nem feltétlenül okos, aki sokat olvas, és nem feltétlenül olvas sokat, aki okos. A kulcsszó inkább az, hogy milyen információt fogadunk be, és azt mennyire kritikusan tudjuk szemlélni.

    VálaszTörlés

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!