Advertisement

Main Ad

"A legnehezebb az volt, hogy végre kimerészkedjek az asztalfiókból" - interjú Kőszegi-Arbeiter Anitával

Az írói pályán elindulni és érvényesülni egyáltalán nem könnyű. Ma már nem elég egy jó mű, ha a megfelelő marketing hiányában nem tud eljutni az olvasókhoz. Bemutatkozó interjúsorozatomban olyan alkotókat mutatok be, akiket ugyan még nem ismerünk, mégis érdemesek a nagyobb figyelemre. Ma Kőszegi Arbeiter Anita válaszol kérdéseimre.




Mondj röviden pár szót magadról!

Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, elsősorban két kis lány édesanyja, másodsorban író. Lassan 15 éve élek Szombathelyen, idejöttem főiskolára, aztán meg jól itt ragadtam. Életem párját is itt ismertem meg, azóta eltelt 11 év. Két csodás lánykánk van, Csenge 6 éves, Flóra lassan kettő. Fantasy és thriller zsánerben kezdtem írni, főleg novellákat, egy-kettő antológiába is bekerült. A meseírás a lányok megszületésével kezdődött. Csengének kezdtem meséket kitalálni, és ez annyira tetszett neki, hogy végül leírtuk ezeket a meséket, hogy apa is el tudja nekik mesélni.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Íróként a mesék állnak hozzám igazán közel, olvasóként a thrillerek (bár ebben a zsánerben írtam is novellát). Mesék terén mindig azok, amiket a nagylányom éppen olvas, így vele együtt növök bele a mesék világába.

Hogyan szeretted meg az irodalmat? Mikor írtad az első műved?

Az irodalmat kezdetben nem szerettem, mert a kötelező olvasmányokkal eléggé elvették a kedvem. Aztán apukám a kezembe adta Rejtő Jenő könyveit, anyukám pedig a Romanáit, hogy legalább olvassak. Annyira belejöttem az olvasásba, hogy szinte minden ünnepre könyveket kaptam. A Harry Potter sorozat volt számomra a vízválasztó, annyira beleszerettem a kötetekbe, hogy nem akartam elszakadni a karakterektől. Kerestem hát egy fanfic oldalt, ahol amatőr novellákat és regényeket olvastam. Ez már a fősuli alatt volt. Gondoltam, ez menne nekem is, így kezdem írni. A fantasy és thriller igazán az én zsánerem, de Csenge révén a mesék is egyre közelebb kerültek hozzám. Tavaly gyűjtöttem elég bátorságot, hogy magánkiadásba végre könyv formába kerülhetett az első mesém, Csenge tündérkertje – A tündérpalota, ennek idén tavasszal folytatása is megjelent A barátság címmel. Novemberben még egy mese jelent meg, egy Kalan-játék mese, amit a régi kaland-játék-kockázat könyvek inspiráltak, mert kamasznánk ezeket nagyon szerettem, később pedig nagy szerepjátékos volt. Most nyáron már a negyedik illetve az ötödik könyv is megjelent.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc íróid, költőid?

Az inspirációt főként a nagylányomnak köszönhetem, Csenge rengeteg ihletet ad a mesékhez. Emellett Berg Judit és Varró Dániel munkásságát követem, ők az igazán nagy példaképeim, ami a meseírást illeti.

Mi volt a legnagyobb akadály, amellyel íróként valaha szembe kellett nézned? Mennyire volt nehéz elindulnod az írói pályán?

A legnehezebb az volt, hogy végre kimerészkedjek az asztalfiókból, vagyis megmutatni az írásaimat is másoknak. Annyira féltem a kritikáktól, hogy közel 10 évig csak magamnak írtam. A könyvkiadás is egy nagy lépés volt. Kezdetben nem is tudtam merre induljak, és hogy van e egyáltalán értelme belevágni, hiszen annyi mesekönyv van már a könyvesboltok polcain. De rengeteg segítséget és bátorítást kaptam, és azt tudom mondani, hogy teljesen megérte J

Mi az írói hitvallásod? Mi az az üzenet, amit a műveid segítségével közvetíteni szeretnél?

A mesékkel egyrészt azt szeretném elérni, hogy a gyerekek szeressenek olvasni. Már kicsi korban fontos, hogy érdekes, izgalmas vagy épp tanulságos mesét halljanak. Ha sokat olvasunk nekik, és megismerik a könyvek világát, olvasni is sokkal színesebben fognak. Másrészt szeretném bebizonyítani, hogy a magánkiadású mesék is értékesek és szépek lehetnek.

Mit gondolsz, van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Az első tanácsom, hogy olvassatok. Sokat, jót, rosszat, izgi, unalmasat, mindenfélét. Honnan tudnánk mi írók, hogy milyen is jó könyv, és hogy mi milyet is szeretnénk írni? A másik, hogy írjatok. Bátran! És ne féljetek megmutatni másoknak. Egy építő jellegű kritikából rengeteget lehet tanulni. Tudom, lesznek akik olyan negatívat írnak, amiben semmi építő jellegű nem lesz, de azokat a helyén kell kezelni, a többiből pedig leszűrni a tanulságot. De semmiképp se vegye el a kedveteket az írástól.

Mik a jövőbeli terveid?

Jelenleg a megjelent mesék folytatásán dolgozom, és remélem jövőre minden mese kaphat folytatást. Emellett új vizekre is merészkedem, mert addig csak ovis korosztálynak írtam, de most, hogy Csenge egyre közelebb kerül az iskoláshoz, alsós korosztálynak készülök mesét írni Flórián és a tegolaváros titkai címmel. Emellett készül egy segédlet meseíróknak, a könyv kiadásától, egészen addig, hogyan lehet a meseírásból élni. Remélem minden össze is jön majd.

KERESD ANITA SZERZŐI OLDALÁT A FACEBOOKON, AHOL A FÜLÖP, A STRUCC SAVARIAI KALANDJAI CÍMŰ MESEKÖNYVÉRŐL IS TALÁLHATSZ INFORMÁCIÓKAT!






Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon! 


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések