Advertisement

Main Ad

"Egy költő lényege még mindig a vers amit közöl, nem a személye" - interjú Félbarna Petőfivel I Instaköltészet testközelből

 Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek?  Ma M, a felbarnapetofi oldal szerkesztője válaszol.



Mondj röviden pár szót magadról!

Szimplán M vagyok, a polgári nevemből még csak ennyit szeretnék elárulni. Egy 19 éves vagyok srác vagyok, és a Félbarna Petőfi nevezetű verses Instagram oldalt üzemeltetem, nagyjából másfél éve. Igazából az oldal neve számomra két jelentést is hordoz magában. Egyrészt mikor megszületett a fejemben ez a verses dolog, szerettem volna megosztani másokkal a verseimet, de nem volt ötletem, hogy mi legyen a nevem, és éppen Félbarna kenyeret ettem, és úgy gondoltam, hogy miért is ne legyen ez a nevem. Másrészt én félig roma származású vagyok, de csak utólag esett le, hogy ilyen megközelítésből is illik hozzám ez a név. A Petőfi csak jött, ez hangzott jónak. :D

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

Már gyerekkoromban is kedveltem költészetet, és például általános iskolában a nemzeti ünnepeinkről való megemlékezéseknél előszeretettel szavaltam Petőfi verseket, akkoriban mégsem alakult ki olyan hű de nagy szeretet bennem a költészet iránt. Csak kedveltem a tanórán, szigorúan ameddig a tanóra tartott, de nem elmélkedtem szabadidőmben rajta. 15-16 éves koromban lett egy furcsa szokásom, volt egy fekete kis mini-biblia kinézetű jegyzetfüzetem, és azt hordoztam magammal, és mindenféle teljesen random hülyeségeket jegyeztem le benne. Először random hülyeségeket, aztán a kötelező tini világfájdalommal átitatott gondolataimat, utána mindenféle random tippeket, de volt, hogy egy lecsó recept is megbújt abban a füzetben, de végül oda jutottam, hogy elkezdtem verseket írogatni bele. Mai napig nem tudom miért. 15-16 évesen így szerettem volna kitűnni a tömegből, és csak valami hirtelen tini hóbortnak szántam a versírást is, de végül velem maradt. Nyilván az akkori verseim nagyon kezdetlegesek voltak, épkézláb gondolatokat, és rímeket is csak nagyon elvétve tartalmaztak, de nagyon megszerettem az egész műfajt, és idővel elmerültem benne. Tudatosan, nagyobb kihagyások nélkül pedig 2018 ősze óta írok.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Én egy eléggé zavarodott srác vagyok, nagyon szerteágazó a figyelmem, és számomra megerőltető, hogy a mindennapokban csak egy dologra fókuszáljak. Így mindent észreveszek, olyan dolgokat is, amik mellett más csak elhalad. És az inspirációm, az ihletem is ebből fakad. Rengeteg dolog van, amit észreveszek magam körül, és másnak egy egyszerű dolog, de engem megihlet. Továbbá a sajáérzéseim is mindig jelen vannak, rengeteg múltban történt dolog, rengeteg akkor ki nem mondott szót mesélek el a verseim által. Ez nagyon klisésen hangzik, de számomra ez az egész főleg egy önterápia. Minden olyan érzést, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, a versek által vezetem le. Rengeteg költőt követek az Instagrammon, inkább az lenne könnyebb kérdés, hogy kit nem követek. :D Így aztán eléggé kétélű kard felsorolni azokat, akiket napi szinten olvasok, mert biztos rengeteg embert kihagyok. De ha valakiket mindenképpen ki kell emelnem, az két ember. Az egyik @hold_utca, a másik pedig @termeketlenpamutcsiga.


Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Nincs különösebben. Még nagyon keresem a saját stílusomat, így nem is nagyon szelektálok. Egyenlően tekintek minden műfajra, mert sosem tudhatom, hogy egy nap miben fogom kipróbálni magamat.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Jelenleg távol áll tőlem, mert őszintén szólva nagyon türelmetlen vagyok hozzá. Viszont nem tartom kizártnak, hogy egyszer kipróbálom magamat benne, mert nem tudhatjuk mit hoz a jövő.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Szerintem lépéshátrány mindenképpen van, mert az emberek nagy része nem azért jár fel Instagramra, hogy szövegeket olvasson. Viszont már ez a műfaj is egyre nagyobb trend, ezáltal az átlag felhasználói szokásokhoz is igazodik, és egyre elfogadottabb jelenséggé válik. Ami hátrány ebben az egészben, hogy az alkotó keze is kötött, mert eléggé rövidke az a szövegmennyiség, amit közzé tud tenni egy képen. Persze már rengeteg hazai oldal létezik, ahol a hosszú szövegek ellenére egyre nagyobb olvasói táborral rendelkeznek, mert kiépítenek egy olyan olvasói tábort, akik előszeretettel fogyasztják az ilyesfajta tartalmakat. De nagy általánosságban az én tapasztalataim alapján, és más költők munkássága alapján, az egy általános tény, hogy egy hosszabb terjedelmű versre, sokkal kevesebb kedvelés érkezik, mint egy frappánsan megfogalmazott 2-4 soros versre. Nálam is előfordult már, hogy akár 8 versszakos verset is kitettem, először lapozgató formában, majd később a leírásba illesztettem be az egészet, viszont tényleg kevesebb volt rajta az interakció. Ez szerintem egy teljes mértékben megérthető jelenség, sajnos egy olyan társadalomban élünk, ahol mindenki rohan, és ha verset szeretne olvasni, sokkal nyitottabb egy versszakra, mint nyolcra. Ezt leszámítva nyilván rengeteg előnye van, számomra kényelmesebb megosztási felület nem igazán létezik.

Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzuban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

Kicsikét stréberkedtem, és a legtöbb előző interjút elolvastam, mielőtt elkezdtem volna válaszolni a kérdésekre, és igazából minden előttem interjúztatott személy véleménye egyezik az én véleményemmel ezzel kapcsolatban. Így annyira nem szeretnék ismétlő lenni, de kiegészíteném egy olyan dologgal, amiről előttem konkrétan még senki nem beszélt, maximum utalt rá. Először is, szerintem okot ad ez a generáció arra, hogy kérdően tekintsen rá a közvélemény. Nem szeretnék lehordani senkit, meg másokat kritizálni, de az egy általános tény szerintem, hogy jelenleg a magyar nyelvű Instagram verses közösségben, minden minőségi verses oldalra jut 10 igénytelen, épkézláb gondolatokkal egyáltalán nem rendelkező Instagram oldal. Ezeket javarészt 15 év alatt személyek üzemeltetik, és se versnek, se gondolatoknak nem nevezhető klisés akármiket osztanak meg, amik mindezek ellenére horribilisan nagy olvasótáborral rendelkeznek. Meglehet, hogy egy hozzáértő személy előbb fut bele az ilyen oldalakba, mint az értékkel, és új gondolatokkal operáló minőségi oldalakba. Félreértés ne essék, nem nézek le senkit, nem tartom magamat egy különösebben kiemelkedő költőnek, és még rengeteget kell fejlődnöm. De ezek a verses oldalak, amikről beszélek, nem igazán képviselnek semmit. Akkor lesz elfogadottabb az instaköltészet, amikor végre elegendő teret, és lehetőséget kap minden igazán tehetséges ember, és ők lesznek a számottevőbb réteg.

Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Ez egy nagyon jó kérdés, mivel ahogy legutóbb említettem, én még egy jó ideig nem fogok semmilyen személyes tartalmat megosztani magamról. Így aztán csak a saját véleményemből tudok kiindulni, mivel nincsen személyes tapasztalatom. Szerintem még mindig az egyik legjobb lehetőség az Instagrammon való megosztás, persze ott van a Facebook is, de úgy gondolom, hogy egy fiatalabb író ma már Instagrammon tudja egyszerűbben megszólítani a saját generációját. Nekem voltak kisebb kísérleteim, annak idején a Wattpad adott először otthont a verseimnek, de idővel sokkal kényelmesebb volt átköltöznöm Instagramra. Úgy gondolom, hogy egy költő lényege még mindig a vers amit közöl, nem a személye. Ha napjainkban élne például József Attila, nem hiszem, hogy egy-egy közzétett verse mellé beillesztene egy félmeztelenül pózoló strandos képet. :D Nyilván ez egy nagyon szélsőséges példa, de azért ilyet is láttam már a netsztyeppén járva. Nyilván költője válogatja, hogy ki hogyan szeretné megosztani a tartalmait, ki az, aki azért egy személyesebb viszonyt is szeretne ápolni az olvasóival. Viszont mindenképpen meg kell találni az egyensúlyt, legalábbis így gondolom. Egy költő fő profilja mindig a közzétett mű legyen, és ne essünk át a ló túlsó felére azzal, hogy hát igen nézzétek a magánéletemet, nézzétek! Ja, meg néha azért szoktam verseket is írni.

Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?

Szerintem nincs olyan költő, akinek ne az lenne az álma, hogy egyszer kiadjon egy kötetet. Az internet is elég lenne az ismertté váláshoz, viszont egy költő számára az örök klasszikus mindig a kötet marad, és ez sosem megy ki a divatból.

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi  lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Szerintem rengeteg dologra rá lehet aggatni a influenszer jelenséget, amit személy szerint rendkívül rühellek. Úgy gondolom, hogy azért a költészet más, a költészetnek nem erről kell szólnia, és nem is igazán tudok elképzelni olyan klasszikus értelembe vett influenszert, aki költő, és működik is nála a dolog. Szerintem ez a véleményverség, ez az újszerű mentalitás kifejezetten káros, és nagy szerepet vállal a robottársadalom kiépítésében. De ebbe nem szeretnék belemenni, és ugyanakkor nem zárom ki, hogy nem működhet tök jól akár egy szponzor egy költő mögött, de a jelenlegi tudásommal nehezen tudom elképzelni, hogy ez mégis hogyan megvalósítható. Egy instaköltő feladata, ugyanaz, mint az összes többi költőé. Gondolkodásra bírni az embereket, egyfajta világlátást közölni, és tanítani, művelni a generációt.

Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Nyilváén is kezdő vagyok még, de már kaptam egy pár jó tanácsot, és saját véleményem is van. Szerintem a kezdetekben az az egyik legfontosabb dolog, hogy mindig magunknak írjunk. Ne másoknak, ne akarjunk egyből hatalmas elismeréseket, ne másoknak akarjunk megfelelni. Mindig magunknak írjunk, és azért, mert szeretünk is írni! Sose befolyásoljon az, hogy most éppen hány ember olvas, és hány ember ismeri el a munkánkat, mert akkor nem fogunk tudni fejlődni, valamint őszintén, szívbőírni.

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Igazából annyi tervem még nincsen, mert teljesen amatőrnek gondolom magamat. Talán az első tervem mindenképpen az, hogy fejlődjek, és fejlődjek, és fejlődjek. Szeretnék minél több kritikát a verseimre, minél több hozzáértő emberrel találkozni, akiktől tanulhatok.  Az utóbbi időben nem igazán tudtam erre a hobbimra megfelelő időt szakítani, viszont a közelmúltban egy sokkal stresszmentesebb állásra váltottam, jobb munkaidővel, így sokkal több időm szabadul fel, hogy ténylegesen a versekkel foglalkozzak.  A másik nagyobb tervem, hogy ki szeretnék adni egy verses kötetet, szép rajzokkal, jó koncepcióval. 


Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon!


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések