A karantén és a koronavírus új, nem várt fordulatot hozott az életemben: elkezdtem nyitni a fantasy zsánere felé. A fantasy mind a filmben mind az irodalomban olyan volt számomra, mint a vékony jég, amint ha sikerül átjutni, akkor hatalmas élményben van részem, de ha beszakad alattam, a jeges vízbe egy pillanat alatt megfagy minden lelkesedésem. J.A.A Donath munkássága pedig nem volt új számomra, így amikor a kezembe vettem a Calderania sorozat első részét, A kardtáncot, nagy reményekkel kezdtem az elolvasásába. Nem bántam meg.
A történet szerint egy Curpo nevű szigeten, amely a Calderania szigetkirályság része, mindenki a nagy próbatételre a kardtáncra készül, ami azért különösen fontos, mert csak az válik nagykorúvá (és harcossá), aki sikeresen részt vesz rajta. Két év áll a falu férfitagjainak a rendelkezésére, hogy felkészüljenek a nagy feladatra. Főhősünk Menthár Korsen, akinek sok nehézséggel kell szembenéznie a felkészülés során, hiszen gyenge a bokája, és az apja nem harcos, így segíteni sem tud neki. Menthárnak tehát szüksége van egy tanítóra, Saganra. Saganhoz nyilván nem könnyű eljutni, és a kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, és miközben Menthár a nagy próbatételre készül, egy nagy, mindenki sorsát megváltoztató esemény jelei látszódnak, mégsem válik a regény egyetlen pillanatra sem izzadságszagúvá vagy összecsapottá.
A történet nagy erénye az érzelmek megjelenítése. Alapvetően egy olyan esemény ábrázolásához, mint a felnőtté válás, a férfivé érés, nagyon fontos éreztetni, hogy ez egy lelki folyamat, ami tele van nehézségekkel, és amelyekkel talán nehezebb is megbirkózni, mint egy sárkány megölése.
A Kardtánc nem bővelkedett fordulatokban (a végét leszámítva), de egyértelműen érezni lehetett rajta, hogy megalapoz, megágyaz a folytatásnak, remekül felépítve a karaktereket, helyszíneket. Noha a regény fantasy zsánerben íródott, egyetlen mágikus lény sem szerepel benne, amik egyébként egyetlen pillanatra sem hiányoznak. Nagyon tetszett, hogy Menthár életszerű ábrázolása, mintha csak egy lenne közülünk, aki próbál szembenézni az élete akadályaival, aki próbál több és jobb lenni, aki szeretne megfelelni a saját és a környezete elvárásainak. Aki minden erejével azon van, hogy megoldást találjon a problémájára, akiben végig ott a kitartás és az akaraterő, ami még ha nem is mondjuk ki hangosan, sokunkból hiányzik.
A Kardtánc részletgazdag leírásaival, a jó ütemben felépített cselekményvezetésével egy pillanat alatt képes magába szippantani az olvasót. Mindvégig érezhető volt, hogy az író időt szánt arra, hogy a törétenet kidolgozza, felépítse a világát, a borítótól az utolsó oldalig érezhető volt az igényességre való törekvés, amit azonban néhány különösen nyakatekert mondat, és elgépelés tört meg. (Ezek egy új kiadás előtt könnyen orvosolható problémák.) Összességében egy izgalmas, különleges történet a felnőtté válásról.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!