"A verseket amolyan stopptáblaként is felfoghatjuk az Instagramon" - interjú Lelovics Dáviddal I Instaköltészet testközelből

 Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat  célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek?  Ma Lelovics Dávid, a cichorium_versek oldal szerkesztője válaszol. 

 

Mondj röviden pár szót magadról!

A nevem Lelovics Dávid, 20 éves vagyok. Felvidéken élek, jelenleg a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi karán hallgatok művészettörténetet. 2019 óta vagyok jelen az Instagramon, Cichorium versek nevű profilommal.

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

 A versek mindig is közel álltak hozzám, ezt nagyrészben az édesanyámnak köszönhetem, aki már jóformán a megszületésem óta olvasott nekem verseket, akár altatóként is. Emlékszem, hogy az egyik kedvencem a Családi kör volt. A legelső versemet még alapiskolában írtam, azt hiszem hatodikos voltam. De ez csak egyszeri alkalom volt, utána egy hosszú szünet következett.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

 Erre a kérdésre a legjobb válasz az lenne talán, hogy az élet inspirál. Egy megélt esemény, egy emlék, de van, hogy olykor csak egy szó, amit véletlenül hallottam meg a buszon.

Igazából rengeteg költő van, akiket szívesen olvasok. Petőfit, Kosztolányit és Áprily Lajost nagyon szeretem például. A külföldi szerzők közül Jenny Joseph az egyik kedvencem.

Igen, vannak kortárs költők akiket követek, nagyon sok a tehetséges kortárs szerző.    

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

A szonettek különösen közel állnak a szívemhez. Ami a kedvenc témát illeti, szeretek estével kapcsolatos verseket írni. Erre csak nemrég jöttem rá egyébként, mikor papírra másoltam a meglévő verseimet. Szóval tulajdonképpen tudat alatt választottam.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Kipróbáltam már, rövidebb írások erejéig. Tervben van egy regény, erről viszont még korai lenne beszélni.   

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Igaz? #rövidvers #... #najónemisaz... . . . . . #hosszúvers #többperces #nem #szösszenet #magyar #vers #irodalom #instagram #kritika #kortárs #költészet #instavers #magyarvers #mik #ikozosseg #instahun #magyarig #igmagyar #érzések #talán #felvidék

cichorium versek (@cichorium_versek) által megosztott bejegyzés, Máj 18., 2020, időpont: 7:03 (PDT időzóna szerint)

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Inkább pozitív tapasztalataim vannak. Ez az egyik legnagyobb közösségi platform, szóval itt olyan olvasók megszólítására is lehetőségem nyílik, akik egyébként nem biztos, hogy ellátogatnának egy költészettel foglalkozó oldalra. „Lépéshátrányt” a felhasználók alap beállítottsága okoz talán. Úgy értem, egy megosztott fénykép átgörgetése egy esetleges gyors lájk kíséretében jelentősen kevesebb időt vesz igénybe, mint egy vers elolvasása és feldolgozása. Arról nem is beszélve, hogy egy verset szerintem nem elég egyszer elolvasni ahhoz, hogy igazán átérezze az ember. Ezért tulajdonképpen a verseket amolyan stopptáblaként is felfoghatjuk az Instagramon, mintha csak arra figyelmeztetne: „Nyugi, állj meg egy kicsit, nem a mennyiség a fontos.“ Persze akadnak olyanok is, akik nem állnak meg...

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi  lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Véleményem szerint egy instaköltőnek nagyon hasonló a feladata, mint egy „hagyományos“ költőnek. Lelkileg gazdagító tartalmat alkotnia, és „lángoszlopként vezetnie“ amint Petőfi fogalmazott. Tehát igen, versekkel is lehet valaki influenszer.

Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzuban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

Nincs értelme rangsorolni szerintem, és egyébként sem teljesen értem, hogy miért démonizálják sokan az instaköltészetet. Egy rossz vers nyomtatott formában sem válik jobbá, és fordítva, attól még, hogy egy vers csak digitális formában létezik nem feltétlenül elsietett, „lájkvadász” iromány csupán. Legalábbis nem szabadna annak lennie…

Szerintem azzal lehetne elfogadottabbá tenni, ha minél több minőségi alkotás születne instaköltők tollából. Néha azon gondolkodom, hogy ha a „ régi nagy költők” a mai világban élnének, használnák-e az Instát? Szerintem igen. 

Ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Jelenleg lényegesen jobb feltételek kínálkoznak egy kezdő költő számára, mint régebben, főként az internetnek köszönhetően, a lehetőségek mindannyiunk előtt nyitottak.

Úgy érzem szívesebben olvasnak az emberek egy művet, ha ismerik a történetet, ami mögötte és a szerzője mögött rejlik. Van viszont, amikor épp az ellenkezője igaz, és az olvasók úgymond „vakon” találnak magukra egy műben.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Rét-es . . . . #magyar #vers #irodalom #kortárs #költészet #rét #lélek #élek #felvidék

cichorium versek (@cichorium_versek) által megosztott bejegyzés, Júl 15., 2020, időpont: 12:53 (PDT időzóna szerint)

Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?

Nem nélkülözhetetlen, de ahogy én látom, a legtöbb szerzőnek fontos és tervben van. Nekem is például. Más élmény könyvből olvasni, és más egy telefon képernyőjéről…  

Van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Kezdőként azt tanácsolnám a többi kezdőnek, hogy sose írjanak kényszerből, és a szerénység nem ártalmas.

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Amikor egy verset olvasok, maga a költő szól hozzám a versen keresztül. Én is szeretnék itt hagyni valamit magam után. Olyasmit, ami esetleg megszólíthat, érzelmeket válthat ki, boldoggá tehet másokat akkor is, ha már nem leszek. A festményeimmel is ez a célom. Szeretem azt, hogy egy műben úgymond „lekonzerválhatsz“ egy érzést vagy pillanatot, majd később előveheted és újra átélheted, de lehet, hogy már másként mint először. A legfontosabb célom, fejleszteni magam, hogy ez egyre jobban menjen.

Rengeteg tervem van, nyilván szeretnék saját kötetet is kiadni egyszer, de csak ha eljön az ideje.

 

 

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon!