Advertisement

Main Ad

"Az instaköltészet több szempontból is tényleg nagyon forradalmi" - interjú Fenyő Lujzával I Instaköltészet testközelből

Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat  célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek?  Ma Fenyő Lujza, a @fenyolujza oldal szerkesztője válaszol.




Mondj röviden pár szót magadról!

Fenyő Lujza vagyok, nemrég ünnepeltem a 21. szülinapomat, és amikor épp nem versekkel foglalkozom, akkor angol-magyar szakos tanárnak tanulok. Kerek szemüveget hordok, imádom a péksütiket, és nagyon szeretnék egy teknőst.

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

A költészet megszeretése azt hiszem teljesen váratlanul és alattomos módon történt, persze már általános iskolában is szívesen olvastam és tanultam verseket, még szavalni is jártam, de akkor ez még nem tűnt ilyen nagy szerelemnek. Talán gimiben éreztem azt, hogy nem elég az, amennyit órán a versekkel foglalkozunk, ezért sokat jártam könyvtárba, elkezdtem magamnak - magamtól verseket olvasni, költők életútjába belekóstolgatni. Az első versemet mikor írtam? Hű, elég későn. Valamiért mindig a regények vonzottak írás terén, sokáig ezzel foglalatoskodtam, amíg egy nagyon kedves, jó kritikai érzékkel megáldott ismerősöm azt nem mondta, hogy nekem verseket kéne írnom, mert a regényeknek nem állnak jól a barokkos körmondataim. Aztán végül tavaly ősszel írtam meg az első versem, és azóta rendesen beleszerettem a műfajba, végre mint alkotó.


Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Nagyon meglepő ez számomra, az utóbbi időben többen is megkerestek azzal, hogy mi inspirál. Van egy listám, amire felírom azokat a szavakat, amiknek szeretem a hangzását, vagy szépnek tartom őket, érdekes a jelentésük, vagy olyan emlék kötődik hozzá, ami számomra fontos. Színek, jelzők, főnevek, néha még latin kifejezések is - tényleg bármi, ami megfog. Többnyire saját érzésekből és emlékekből írok, de ha valamiért nem megy - ami sokszor előfordul -, akkor szeretem elővenni ezt a listát, és hagyom a szavaknak, hogy megihlessenek. Költők közül Rabindranath Tagore, akit mindig kiemelek, egy véletlen folyamán bukkantam rá a munkásságára, olvastam angolul, aztán sok keresgélés után megtaláltam egy online antikváriumban az egyik könyvét. Szerintem gyönyörűen ír, mindenképp ajánlom, sokszor inspirált, főleg az elején. Simon Marcit, és a Tóth Réka Ágnessel közösen vezetett 5mondatok-at követem instán a kortársak közül.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Hmm, inkább hangulatok vannak, amiket nagyon kedvelek, ilyenek például a melankolikus, ballada-szerű, kesernyés érzetek, én is általában ezek közt mozgom. Illetve a szabad vers az, ami közel áll hozzám, mint műfaj. Nem nagyon vagyok rímek híve, ha őszinte akarok lenni.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Ó, igen. Sok éven át próbálkoztam prózával, rengeteg regénykezdeményem és ötletem van még mindig, de ezeknél hatszor többet hagytam már abba, vagy inkább nem kezdtem el soha. Körülbelül hat évig blogoltam kisebb-nagyobb kihagyásokkal, fanfictionökkel kezdtem, és végül a fantasynál vetettem lábat. Még mindig iszonyatosan nagy álom, hogy megírjam életem fantasy regényét, csak az a helyzet, hogy elég sokat kell még dolgoznom a kitartásomon. Ráadásul tudom magamról, hogy csak úgy ülnek le megírni, hogy előtte már mindent - azaz m i n d e n t - kitaláltam, saját világot, vallást, nyelveket, háttérsztorikat, teremtéstörténetet— szeretek istent játszani. De ha első alkalommal nem sikerül teljesen hibátlanul és tökéletesen (ami abszolút lehetetlen), akkor körülbelül újabb három évre veszem el a saját kedvemet a regényírástól. Szóval ez egy ilyen utálatos szerelem, de egyszer. Majd egyszer.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Ez egy nagyon jó kérdés. Az Instagram algoritmusát mind ismerjük: azoknak a posztjait mutatja gyakrabban a kezdőlapon, akikkel több interakciót váltasz. Tehát ez az egész nagyon arra épül, hogy a lehető legtöbb reakciót kiváltásd a közönségedből, jó időben, jó hashtagekkel posztolj, máskülönben lehet akármilyen egetrengető is a feltöltött versed-képed-akármid, nem fog eljutni az emberekhez. Plusz ugye, elég nagy általánosítás, de mégis igaz valamilyen szinten, hogy rohanó világban élünk. Ez a platform, ez képeknek szánt platform. Görgetsz, szivecskézel, görgetsz tovább. Az, hogy adott esetben több képkockában megosztott, hosszabb versre valaki megálljon és elolvassa, valljuk be, kicsit idegen. Nekem legalább is az volt az elején, nem igazán hittem ebben, hogy itt majd ennyien lesznek, akiket ez érdekel, de abszolút pozitívan csalódtam. Azért az előttem érkező, régebb óta jelenlevő instaköltők szépen megágyaztak ennek az egésznek, van egy közösség, ahol elindulhatsz, találsz támogatást, és ez rengeteget segít. Szóval a kérdésre válaszolva, igen, némi lépéshátránynak számíthat a szöveges tartalom, én a saját posztjaim alapján is azt látom, hogy míg egy pársoros kivált kétszáz fölötti reakciószámot, addig a hosszabb szövegek szinte feleennyit. Viszont az Instagram hatalmas előnye, hogy felhasználóbarát, könnyen tudsz kommunikálni a közönségeddel, más alkotókkal, láthatod a beépített statisztikákat és tanulhatsz belőlük, ráadásul itt van ez a tényleg befogadó, sokszínű, tehetséges közösség is, amibe öröm belecsöppenni. Viszont a dolog árnyoldalát szerintem az adja igazán, hogy tudnod kell jól marketingelni saját magad, ha még több emberhez szeretnél elérni, és hogy sajnos nem feltétlen az kapja a nagyobb figyelmet, aki mondjuk a tehetségével és az eredetiségével megérdemelné, hanem az, aki jobban el tudja adni magát. Nekem negatív tapasztalatom talán csak pár van, de mindenki, aki nyilvánosan posztol, vállalja, hogy igen, lesznek emberek, akiknek ez nem tetszik, és lehet, hogy el is mondják majd.

Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzuban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

Az egyes ágakat szembeállítani egymással szerintem teljesen felesleges, rangsorolni meg egyáltalán nem is lehet, mert végső soron az irodalom célja ugyanaz: szórakoztatni. Szépet, tartalmasat, jót adni. Mindegyik ágazatnak megvan a maga rétege, és ahelyett, hogy azt próbáljuk bizonygatni, mennyivel jobb az egyik a másiknál, inkább csak örülnünk kéne, hogy ennyifélék vagyunk, hogy idősebbeket-fiatalabbakat egyaránt be tudunk vonni ebbe, miközben folyamatosan olyan előítéleteket hallani, hogy manapság a fiatalok nem olvasnak, satöbbi. Az instaköltészet több szempontból is tényleg nagyon forradalmi, és ezzel azok körében is népszerűsödik az irodalom, akik mondjuk normál esetben nem adnának ki pénzt egy verseskötetre, mert nem érdekli őket annyira - itt nem kerül semmibe, két perc elolvasni, és eldöntheted, hogy akarsz-e többet látni belőle. Nem látom, hogy ezzel mi a probléma. Az, hogy nincs minőségi szűrés — nos, igen. Talán ez az egyetlen elfogadható ellenérv, ami most eszembe jut.


Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi  lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Szerintem az irodalom nem az a tipikus termék, amit így el lehet adni, de az influenszer, ha nem a promóter szó szinonimájaként használjuk, akkor tulajdonképpen egyfajta véleményformáló, valaki, aki terelget valamilyen irányba. Szeretném azt gondolni, hogy az instaköltők is képesek erre - az irodalomszeretetre buzdítja az embert egy modern, fiatalos, könnyen emészthető formában. Segít kevésbé egyedül érezned magad, kevésbé szomorúan, hagy lehetőséget arra, hogy elmondd a saját véleményed. Ha már csak egy ember is jobban érzi magát miatta, megéri.

Mit gondolsz, ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Több felületen is jelen lehetsz, sokkal egyszerűbb tartani a kapcsolatot az olvasóiddal, személyesebbnek érződik így, hogy bármikor írhatsz nekik például az Instagramon keresztül, reagálhatsz helyben a tartalmakra, lehet megosztani, kommentelni. Az, hogy ki mennyit oszt meg a saját kis dolgairól, azt ő dönti el, én mondjuk igyekszem külön kezelni a magánügyeimet, ezért tudják csak nagyon nagyon kevesen a privát fiókom nevét is. De összességében elmondható, hogy ha olyan tartalmat osztasz meg, amiről tudod, hogy sokan átérzik majd, tehát “relatable” - hogy ilyen nemzetközien fejezzem ki magam -, akkor ez megint csak ahhoz tesz hozzá, hogy te barátságosabbnak, közelebbinek tűnsz, nem csak egy névtelen-arctalan instaoldal leszel. Okos marketing lépés, és tudom, hogy már másodjára hozom fel ezt a szót az instaköltészet kapcsán, de tényleg fontos pont, főleg a népszerűvé válás folyamatában. Egyébként, ha nyomtatott sajtóban való megjelenésre, ne adj isten saját kötetre gondolunk, manapság egy kezdőnek hihetetlen nehéz dolga van, úgy gondolom, sokkal nagyobb a rosta, több kritikával kell szembe nézni, nehéz megtalálni a jó lehetőségeket. Aztán lehet, hogy csak én látom így - javítsatok ki, ha tévedek.

Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?

Szerintem minden költőnek egy nyomtatott kötet az álma, mert így nőttünk fel, hogy ezt ismertük, mindenki, aki nagy névvé nőtte ki magát, rendelkezett egy kötettel, számomra ez teszi kézzelfoghatóvá, igazivá azt, hogy akkor én most tényleg író vagyok, megcsináltam, itt van, letehetem az asztalra. Persze lehet, hogy ez csak az én egómat emelné iszonyatos magasságokba, talán vagyunk már annyira modernek, hogy elég legyen csak a vizuális tartalom is - nekem egy kötet tenné, hogy is mondjam, igazán valóssá ezt az egészet. De az Instagram remek platform arra, hogy az ember ismertséget szerezzen, hogy merje felvállalni az alkotását, meghallgassa mások véleményét és fejlődjön. Nagyon jó kezdődpont mindnekinek, aki szeretne belevágni.

Van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Nem vagyok túl jó a tanácsok osztogatásában, sajnos én sem kaptam semmilyen életigazságot, amit igazán követni tudnék. Kezdőként talán az a legfontosabb, hogy merj önmagad lenni, és figyelj minden véleményre, amit a művei kiváltanak. A pozitívat becsülni, a negatívat átgondolni kell.

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Egyelőre nem tervezek túlságosan előre, mert annyira változékony minden mostanában. Szeretnék jól teljesíteni a suliban, találni valami részmunkaidős állást, sokat főzőcskézni, meg jókat írni. Idővel persze nagyon szeretnék majd én is egy, de inkább több kötetet, de ahhoz még úgy érzem, rengeteg fejlődésre van szükségem.

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon!

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések