"A „gyerekes” témák a kedvenceim" - interjú Czecz Fruzsinával

 Az írói pályán elindulni és érvényesülni egyáltalán nem könnyű. Ma már nem elég egy jó mű, ha a megfelelő marketing hiányában nem tud eljutni az olvasókhoz. Bemutatkozó interjúsorozatomban olyan alkotókat mutatok be, akiket ugyan még nem ismerünk, mégis érdemesek a nagyobb figyelemre. Mai interjúalanyom Czecz Fruzsina, aki amellett, hogy verseket írt a szülői létről, pszichológusként dolgozik, és aktívan blogol is, így egy kicsit a bloggerlétről is kérdeztem.



Mondj röviden pár szót magadról!

Pszichológus, újságíró, feleség, kétgyerekes anyuka, lány, nővér, barátnő: ez mind vagyok, a fontossági sorrend naponta változik, mindig éppen más kerül előtérbe. Mivel a gyerekeim még elég kicsik, most leggyakrabban az anyaság a főszereplő.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Ha olvasásról van szó, akkor hosszú, nagy lélegzetű könyvekre nincs időm, azokat meghagyom nyugdíjas koromra… Most inkább rövid novellákat olvasok szívesen. Írni is inkább sok kis rövidet írok: cikket, blogbejegyzést, verset. A Gyerekkel vagyok blogot már évek óta vezetem a Facebookon,
a munkámban is gyerekekkel és szülőkkel foglalkozom, úgyhogy a „gyerekes” témák a kedvenceim.

Hogyan szeretted meg az irodalmat? Mikor írtad az első műved?

Amióta írni-olvasni tudok, imádom a betűket. Amikor az iskolában meghallottuk, hogy fogalmazást kell írni, sokan felszisszentek, én viszont ilyenkor nyugodtam meg és örültem a legjobban. Azóta sok év eltelt, de az írás máig a szívem egyik csücske. A Gyerekkel vagyok című verseskötetem 2018 végén jelent meg.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc íróid, költőid?

Kosztolányitól Szabó Magdán át a svéd gyerekversekig sok mindent szeretek, hangulattól és élethelyzettől függően. A saját írásaimhoz viszont nem más költőktől, íróktól szerzek inspirációt, hanem a hozzám forduló családok történeteiből, a villamoson elkapott mondatokból és természetesen a saját élményeimből.

Mi volt a legnagyobb akadály, amellyel íróként valaha szembe kellett nézned? Mennyire volt nehéz elindulnod az írói pályán?

Számomra az időhiány volt nehézség. A könyvemet úgy írtam, hogy közben volt egy ovis gyerekem, terhes voltam a tesójával, és még költöztünk is. A kötet a Publio Kiadónál jelent meg, ők szerzői kiadással foglalkoznak. Így elég nagy részt kell vállalni a szerkesztési, kiadási, majd terjesztési folyamatból, ami sokszor megterhelő, de egyben nagyon izgalmas is. A könyvemre a harmadik gyerekemként tekintek – azt hiszem, ez jól kifejezi a vele való munka intenzitását…

Mi az írói hitvallásod? Mi az az üzenet, amit a műveid segítségével közvetíteni szeretnél?

Őszinteségre, hitelességre törekszem, és sokszor felbukkan a humor. Szerintem nagyon fontos, hogy magunkon is tudjunk nevetni. Főként szülőkről és szülőknek írok, és a „sorsközösség” érzéséhez az is hozzátartozik, hogy néha olyan helyzetek jönnek szembe, amiken tényleg már csak röhögni lehet.

 Sokan a bloggervilágból ismernek téged. Mi vett rá, hogy blogot indíts?

A Gyerekkel vagyok blog 2015 januárjában született, Svájcban. Néhány évig itt éltünk a férjem munkája miatt. A kisfiam délutáni alvásidejében kitaláltam, hogy írok pár sort magunkról, gyorsan létrehoztam egy oldalt a Facebookon. Ültem egy külföldi lakás kanapéján, és jólesett egy kicsit „hazaszólni”. Inkább csak a családnak, barátoknak szántam, de olyan hamar és olyan nagyra nőtt az oldal, hogy magam is elcsodálkoztam. Egy helyes, aktív közösség alakult ki, ahol nem kioktatják és leszólják egymást a tagok, inkább együtt gondolkodunk, élményeket osztunk meg és néha nézegetjük magunkat a görbe tükörben.

Itthon a bloggervilág az elmúlt évben számos átalakuláson ment keresztül. Szerinted a kialakuló irányvonalak pozitívak vagy negatívak? Milyen lehet most a bloggerek jövőképe? Milyen utak állhatnak előttünk?

Az mindenképpen pozitív, hogy ilyen sokan lehetőséget kapnak az írásra és megmutathatják magukat. Mostanában több nagynevű portálnál is átalakul vagy megszűnik a blogolási lehetőség. Azt látom, hogy ez (az első sokk és kétségbeesés után) arra ösztönzi a bloggereket, hogy saját honlapot indítsanak. Több energia, több tanulás, nagyobb anyagi ráfordítás, de szerintem érdemes belevágni! Mindent a saját stílusunkra tudunk formálni, nem kötnek az előre programozott sablonok, nem kell beengednünk olyan hirdetést, amit nem szeretnénk, stb. Ha valaki minőségi tartalommal tölti meg az oldalát (márpedig mással nem is érdemes), így is érvényesülni fog és el fog terjedni a jó híre.

Mik a jövőbeli terveid?

A „gyerekes” témák mindig közel fognak állni hozzám, de most tettem egy kis kitérőt. Létrehoztam az Évbúcsúzó oldalt, ahol 2020-tól kezdve minden év vége felé civileket és ismert embereket kérek fel egy összegző, visszatekintő írásra. Ezt a honlapot szeretném egyre szebbé, egyre sokszínűbbé tenni, és minél szélesebb olvasóközönséghez eljuttatni.


Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon! 

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések