Stian Skald neve nem volt ismeretlen a számomra. Olvastam már tőle Az elveszett aranyváros keresése című fantasyt, amely rövid terjedelme ellenére nem okozott hiányérzetet. A történet A lelkek kútja című regényben folytatódik, amely szintén nem lett terjedelmes, hiszen mindössze 176 oldal, ennek ellenére semmiben nem szenvedtem hiányt.



A történet szerint Maugis és társai  Aranyváros keresése közben átlépnek egy mágikus kapun, és egy idegen földrészen, Mulmirianban találják magukat, amely olyan, mint a saját világuk kifordított változata. Ez természetesen rengeteg bonyodalmat eredményez, hiszen belecsöppennek az ottani szigetlakók háborújába, ráadásul Maugis varázslótanoncként még nem ura teljesen az erejének, így ezt is meg kell oldania. 

A kötet egy visszaemlékezéssel indít. Maugis naplójából megtudhatjuk, mi történt az első részben, ami azok számára is élvezhetővé és érthetővé teszi a könyvet, akik nincsenek tisztában az előzményekkel.  A könyv a rövid terjedelme és a viszonylag rövid fejezetek miatt tökéletes olvasmány lehet a nyári napokra, veterán olvasók a két kötet megközelítőleg négyszáz oldalát akár egyetlen nap alatt végig tudják olvasni.

Ez egyébként azért előnyös, mert nincs tér a sallangra. Stian Skald érezhetően pontosan tudta, mit és hogyan akar a papíron látni, és a cselekményt az utolsó lélegzetvételig kidolgozta, hiszen ebben a fantasyhoz mérten rövidke terjedelemben mindvégig dinamikus és fordulatos tudott maradni, a végén pedig érezhetjük a következő kötet ígéretének fuvallatát. 

A lelkek kútja (és Az elveszett aranyváros keresése) szerintem remek választás lehet azoknak, akik éppen csak ismerkedni szeretnének a fantasy világával. Noha a fantasy alapvetően egy közkedvelt műfaj, sokan azért nem mernek megismerkedni vele, mert egyszerűen képtelenek arra, hogy többszáz, sorozatok esetén pedig akár többezer oldalt végigolvassanak úgy, hogy mindvégig képben tudjanak maradni. A fantasy írók különös sajátossága ugyanis, hogy annyira képesek elveszni a világaik részleteiben, hogy sokszor terjengősen, túlzó részletességgel képesek belemerülni a legapróbb részletek leírásába, miközben a karakterek erősen kidolgozatlanok és/vagy stilizáltak maradnak. Utóbbi ebben a kötetben egyáltalán nem jellemző, ugyanis már az első kötettől követhetjük a karakterek jellemfejlődését, Maugis érzéseibe is mélyebb betekintést kaphattunk. 

Összességében tehát A lelkek kútja remek választás lehet nyaralás közben, fordulatokban, kalandokban és különleges lényegben biztos nem lesz hiány ebben a kötetben.


Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon és  YouTube-on!

Elolvasnád a könyvem? Rendeld meg ITT!