"Nem inspirálódok, inkább tanulok" - interjú Horváth Adriennel I Instaköltészet testközelből

Folytatódik az Instaköltészet testközelből!  Az interjúsorozat célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő tehetségek?  Ma Horváth Adrienn, az @adriennhorvath.hu oldal szerkesztője válaszol.



Mondj röviden pár szót magadról!

1992-ben születtem, így nyilván a korosztályom tipikus kérdései foglalkoztatnak. Eredetileg Kaposvárról származom, jelenleg Bécsben élek. Marketingesként dolgozom, az írás számomra hobbi, kiteljesedés, szellemi szükséglet.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Műfaj: szépirodalom. Téma: az ember belső vívódásai, rejtett énje, múltjához való viszonya.

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

Életem első emlékei a versekhez kötődnek. A szüleim mindig sokat olvastak, rengeteg könyvünk volt. Nem csak meséltek nekem, de verset is mondtak. Számomra kezdetektől természetes volt az, hogy írok, történeteket találok ki, vagy sorokba rendezem a gondolataim.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Nem inspirálódok, inkább tanulok. Konkrétan írástechnikát, költői eszközöket, irodalomelméletet. Számos költő van, akit szívesen olvasok, többek között Csoóri, Szabó Lőrinc, Pilinszky, Krusovszky, Grecsó, Nádasdy.

Az Instagramon több, publikáló költőt követek, pl. Kemény Gabriella, É. Tóth Judit J, Szigeti Alex, Simon Márton, Szendrői Csaba.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Prózát is írok, nemrég fejeztem be egy kisregényt, aminek a megjelenésén jelenleg hatalmas erőkkel dolgozom. Szeretem azokat a művészeket, akik lírát és prózát is írnak, érdekel a kettő határvidéke.

Miért döntöttél úgy, hogy a verseidet, és egyéb műveidet az Instagramon is megosztod?

Eredetileg a készülő könyvem miatt kezdtem el, szerettem volna közösséget építeni, kíváncsi voltam, hogy működik az instairodalom. Vonzó volt az, hogy statisztikai adatokat láthatok a követőimről, hogy felfedezhetem a kedvelések mögött az embereket. Mára eljutottam oda, hogy a dolgot önmagáért élvezem - emellett sok tehetséges embert megismertem, akiket szívesen olvasok.

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Engem nem zavar az influenszer szó, hiszen a munkám során is találkozom vele. Sok emberben nem is tudatosul, hogy valahol mindenki (mikro)influenszer, aki jelen van a közösségi felületeken, hiszen az, amit posztolunk, hatással van az ismerőseinkre, a követőinkre. Nem tartom magam költőnek, csak szeretek írni. Így azt gondolom, az “instaköltőnek” nem feltétlenül kell, hogy feladata legyen, ez egy jelenség, amit elhivatott és motiválatlan emberek egyaránt alakítanak.

Milyen egy jó instavers? Számodra fontosak a grafikai elemek, esetleg a feed összhatása?

A jó instavers szerintem aránylag rövid, befogadható hosszúságú, helyesírási hibáktól mentes, törekszik az egyediségre, egy eredeti gondolat átadására. Úgy van megtervezve és tördelve, hogy a telefon képernyőjén könnyen lehessen olvasni. A grafikai elemek ehhez adnak többletet, de nem helyettesítik. (Egyébként elkezdtem hasonló tippeket megosztani az oldalamon.)

Mit gondolsz, az instaköltészet jelenleg hol helyezkedik el az irodalmi kánonon belül?

Szerintem (még) nincs helye az irodalmi kánonban, ezek a dolgok – főleg Magyarországon – lassan történnek. Kevesen nyitottak az újra. Sok író, költő egyenesen viszolyog a marketingtől, a közösségi médiától, gyakran teljesen félreértelmezik, mert csak a negatív oldalát látják.

Mi a véleményed az instaköltészetről? Szerinted mi a legnagyobb előnye és a legnagyobb hátránya?

Egyértelmű előnye, hogy könnyű platformot, publikálási lehetőséget biztosít, amit ráadásul a saját képedre alakíthatsz. Emellett ingyen statisztikát láthatsz a követőidről, fel tudod mérni, hogy kik olvasnak szívesen.

A hátránya, hogy nincs minőségi szűrő. A szelektálást neked magadnak kell megtenned, az írásaidra érkező visszajelzések nem reálisak, nem segítik a fejlődésed.

Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Szerintem ma könnyű egy szerzőnek közönséget találni, millió lehetőség van: ismerősökön, csoportokon, YouTube csatornán, közösségi oldalakon stb. keresztül.

Ami nagyon nehéz: folyóiratokba, kiadókhoz bekerülni, szakmai elismertséget szerezni.

Valamilyen szinten kell a személyes tartalom (mondom én, aki semmi személyeset nem oszt meg magáról), de az írásokban az emberek saját magukat keresik, és nem az írót. Bármit teszel ki, mindig szem előtt kell tartanod, hogy olyan legyen, amivel a követőid azonosulni tudnak.

Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom a virtuális térben?

Attól függ, mi a célja. Ha valaki „csak” arra törekszik, hogy minél többen olvassák, akkor ezt a virtuális térben is elérheti. Ráadásul a saját kötet megvalósítása sem annyira bonyolult, pörög a self-publishing, nagyjából tervezés és pénz kérdése, hogy a kezedben tarthasd az írásaid.

És ha már itt tartunk: mi a helyzet az offline térrel? Szerinted fontos az irodalmi lapokban, antológiákban való publikáció?

Szerintem ez is változó – ha az a cél, hogy minél több példányt eladj a kötetedből, ahhoz nem feltétlenül kell a szakma támogatása.

Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Ha szeretnél jól írni, tanuld meg elfogadni a kritikát és akarj fejlődni, tedd bele az energiát a tanulásba. Ha nem a fejlődés a cél, akkor meg csak élvezd és ne foglalkozz mással. :)

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Nem vágyom arra, hogy az írásból éljek, szeretem a marketinges munkám. Nekem inkább tanulás, a fejlődés a célom, hogy amit létrehozok, az minőségi legyen. Jelenleg a könyvem élvez prioritást, azután több tervem is van, együttműködések más művészekkel, illetve szeretnék egy irodalmi/művészeti podcastot indítani. A boldogsághoz számomra elengedhetetlen, hogy ne csak az irodalmat, de más művészeti ágakat (festészet, fotó, zene) is élvezhessek, egyedi, különleges embereket ismerjek meg - enélkül úgy érezném, hogy nem vagyok teljes.


Szerzői fotó: Belicza László Gábor | laszlogaborbelicza.com


Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon és  YouTube-on!

Elolvasnád a könyvem? Rendeld meg ITT!

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések