"Sosem értettem a fránya múzsa csókját" - interjú Szegedi Istvánnal I Instaköltészet testközelből

  Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő tehetségek?  Ma Szegedi István, a @stevebacsi oldal szerkesztője válaszol.



Mondj röviden pár szót magadról!

Szegedi István – Steve bácsi vagyok. Ebben az esetben a Steve ugyanúgy ejtendő, ahogy írjuk, vagyis még véletlen sem „sztív”.

Sok minden voltam már életemben. Ezekről talán majd később. A sok tevékenységem közül leghosszabb ideje vagyok versíró, vagy nagyképűbben költő.
A penna mellett a fényképezőgép az, ami szinte mindig velem van.

 Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

 Nincs. Szeretek csapongani a témák között, azt vallom, hogy bármiről lehet verset írni. Valahol úgyis én vagyok benne. A műfajokkal pedig imádok játszani. Többször megírtam már ugyanazt a témát különböző műfajokban.

 Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

 Nehéz konkrétan válaszolni az első kérdésre. A kora 70-es évektől ott volt szülein könyvespolcán a „Szép versek” antológia. Sokat forgattam. Más volt, mint az iskolai tananyag. Aztán később amatőr színjátszó lettem és sokat mondtam verseket. Úgy, ahogyan az én fejemben élt az adott vers. Aztán eljött az a bizonyos nap… de ez már a második kérdés. És erre egy idézettel válaszolok az egyik slam-emből:


… amikor az ember szerelmes
elkövet meggondolatlanságokat.
például verset ír.
Például ír valamit,
amiről azt hiszi vers.
Például ír valamit,
amiről azt hiszi JÓ vers.

Az első „versem” is így született.
1980. október 26-án,
ha jól emlékszem vasárnap volt
irgalmatlanul szar vers volt.
és én irgalmatlanul szerelmes.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Mint korábban is említettem, bármiről lehet verset írni. De persze nem muszáj. Sosem értettem a fránya múzsa csókját.  Lényeg, hogy kerülj hangulatba. Úgy érzem én nyitott szemmel, nyitott füllel, nyitott szívvel állok a világhoz. Hagyom hatni magamra a dolgokat. Ez persze nem mindig jó, hiszen így bejön a sok mocsok is.

Szóval ennyit az inspirációról. A kedvenc költőkről órákig el lehetne beszélgetni. Sok kedvenc költőm van. Sok egykori és mai költőt hagyok hatni magamra. Azért „A” kedven költőmet név szerint is megemlítem: Weöres Sándor.
Sok költőt, versírót, szárnypróbálgató poétát követek az Instán. Többségükkel ez oda-vissza igaz. Százas nagyságrend, nem szeretnék senkit kihagyni.

 Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Nem idegen tőlem a próza. Anno még a versek előtt is írtam egy-két rövidebb novellát. És azóta is. Írtam rövid színdarabot, illetve egy regényből egy hosszabbat.

Ezekben az időkben egy opera librettón is dolgozom. Sőt egy regény ötlete is megfogalmazódott már, de még nem volt türelmem leírni.

 Miért döntöttél úgy, hogy a verseidet, és egyéb műveidet az Instagramon is megosztod?

Hát most gyorsan megnéztem, 2015. decemberi az első bejegyzésem az Instagramon. Aztán úgy voltam vele, hogy oké van, de nem különösebben érdekelt. Elvoltam a Fészbukkal, mint szósül médiával. Illetve a blogommal, ahová minden írásom fölkerült. Aztán kábé másfél éve azt mondta nekem egy tündér kicsi lány – életkorát tekintve az unokám is lehetne – hogy: „ figyelj papi, ha a fiatalokat, az én korosztályomat akarod elérni akkor felejtsd el a Facebook-ot és posztolj az Instagramra.” Hát így történt.

 Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Lehetni lehet, csak nem szabad, hogy ez legyen a cél. Azt látom, hogy a nagyon fiatalok – itt főleg a 14 körüliekre gondolok – könnyen követnek egy-egy nekik éppen tetsző gondolatot.  Vagy ha valaki épp egy csalódásról elhagyottságról ír, és, hogy mit tett utána, ital, kábítószer, öngyilkossági kísérlet, akkor hasonló helyzetben ez követendő példának élik meg. És ez nem jó Nagyon nem jó.

 Milyen egy jó instavers? Számodra fontosak a grafikai elemek, esetleg a feed összhatása?

 Az én instámon főleg a szövegeim és a fotóim vannak, néha egy-egy kép rólam.

Nekem ez a fontos. Ugyanakkor tátom, hogy sokszor az egységes megjelenés, a grafika önmagában is gyönyört okoz.

 Mit gondolsz, az instaköltészet jelenleg hol helyezkedik el az irodalmi kánonon belül?

Mindenképpen számít, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. Bár az Instagramon verset olvasók száma ma még talán nem éri el azt a számot, amit sok alkotás megérdemelne, de úgy látom egyre növekszik.

Persze kinek, mi számít, és ki hova akar eljutni. Az Instagram EGY megjelenési forma, lehetőség.

 Mi a véleményed az instaköltészetről? Szerinted mi a legnagyobb előnye és a legnagyobb hátránya?

Jó és egyszerű megjelenési forma. A megfelelő #-ek használatával lassan, de elég jó eséllyel meg lehet találni a célközönséget.

 Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

 Habitus függő. Ugyanakkor egyszerű is. Minél több helyen megjelensz, annál több emberhez jutsz el. Küldhetsz műveket a pályázatokra, bombázhatod a szerkesztőségeket stb. És, hogy mit osztasz meg magadról? Hát lelked rajta. Van, aki szeret teljesen kitárulkozni, van aki elbújik egy szerzői nick név mögé. Nem vagyunk egyformák, és egy jó így.

 Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom a virtuális térben?

 Most, hogy van már kötetem, jó hogy van. Eddig nem volt elsődlegesen fontos.

 És ha már itt tartunk: mi a helyzet az offline térrel? Szerinted fontos az irodalmi lapokban, antológiákban való publikáció?

 Minden megjelenés fontos lehet. Nincs erre sem tuti recept.

 Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

 Olvass sokat, írj sokat. És ne erőltesd, ami nem megy. Ne sértődj meg a kritikákon.

 Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

 Jelenleg is van még pár kötetre való versem, és készülnek újak folyamatosan. Talán egyszer egy kiadó is megtalál.

 

Steve bácsi első verseskötete, a Sallangok nélkül idén nyáron jelent meg. A kötet megvásárolható Steve bácsi honlapján, valamint a Könyvmogul webáruházban és a Lírán is. Éppen ezért megkértem arra, hogy beszéljen egy kicsit a kötetről is. 


 Mutasd be röviden a könyved!

 

A könyvnek a szerkesztés kezdetekor a „Sallangok nélkül” munkacímet adtam, aztán ez annyira megtetszett, hogy így maradt. Ez az első verses kötetem. Bruttó 192 oldal. Zömében keresztmetszet az elmúlt néhány év verseiből, de tartalmaz néhány régebbi alkotást is. A legrégebbi a címlapon szereplő pársoros – 1981. január 7-i keltezésű, a legfrissebb 2021. június elején készült. Kábé. Úgy emlékszem.

 Mi határozta meg a témaválasztást?

 Konkrét témaválasztás nem volt. Igyekeztem minél szélesebb körből meríteni. Ami semmiképp nem maradhatott ki, azok a Covid-19 ihlette versek. Ami teljesen kimaradt, az a Slam poetry.

 A szerkesztésnél szempont volt az, hogy a művek rövidek, „Instagram-kompatibilisek, könnyen fogyaszthatóak legyenek?

 Nem. Illetve fordítva. Jelenetős számú rövid, korábban az Instagramon „megfuttatott” vers szerepel a kötetben.


Kövesd Steve bácsit a Facebookon, Instagramon, YouTube-on és a honlapján!


Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon és  YouTube-on!

Elolvasnád a könyvem? Rendeld meg ITT!

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések