„Számomra az igényesség a kulcs” - interjú Balta Zsófiával I Instaköltészet testközelből

  Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő tehetségek?  Ma a Balta Zsófi, a @zsofi_writes_stuff oldal szerkesztője válaszol kérdéseimre.

Mondj röviden pár szót magadról!

 Balta Zsófi vagyok, olasz-angol fordító-tolmács. Az írás egy nagyon régi szenvedélyem. Még tiniként kezdtem vele foglalkozni, akkor, amikor énekeltem egy zenekarban. Aztán egy trauma hatására mindkettőt abbahagytam egy jó 10 évre, majd egy szakítás után újból megindult bennem az igény arra, hogy dalokban és versekben fejezzem ki magam. Azóta írok instára.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

A kedvenc témám egyértelműen a személyiségzavarom: borderline-osként sokszor az irodalom és a zene segítségével próbálom megérteni magam. Meg néha a világot is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Zsófia Balta (@zsofi_writes_stuff) által megosztott bejegyzés

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

Általános iskolás koromban kezdtem írni, és az igaz, hogy formailag már akkor is sikerült viszonylag jót összehoznom, de tartalmilag nem voltak túl eredetiek ezek a próbálkozások. Sokszor epigonkodtam is, borderline személyiségzavarral mondjuk irtó nehéz az önkifejezés. Úgy kell elképzelni azt, ahogy az én agyam működik, hogy nekem például nincs stabil énképem, hanem legtöbbször másokon keresztül értelmezem magam. Az érzéseket meg egyenesen gyűlölöm, mert sokkal töményebbek és bonyolultabbak számomra, mint egy átlagember esetében. Ha intenzívebb érzelmeim támadnak, akkor például vagy napokra visszavonulót kell fújnom, hogy legyen kapacitásom feldolgozni őket, vagy védekező mechanizmusként rákapcsolom a villanyt az érzelmi világomra. Ezt a válaszreakciót egyébként most már tudatosan igyekszem megelőzni, mert a legutóbbi ilyen kikapcsolásnál évekig nem éreztem semmit, utána pedig elmondhatatlanul nehéz és kimerítő volt újratanulni az érzéseket. Ezért is írok általában rövidebbeket, mert ennyit bírok a jelenlegi állapotomban számomra feldolgozható mennyiségben megélni, rendszerezni és kifejezni.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Érdekes, hogy ahogy belecsöppentem az instaköltészet világába, az fogalmazódott meg bennem, hogy engem a hasonszőrűek izgatnak, nem pedig a mainstream. Izgalmas volt rátalálni olyanokra, akik a mai napig tudnak lelkesíteni a tehetségükkel. Ők mindenképp inspirálnak. Kedvenc költők terén egyébként nem tudnék sok izgalmasat mondani. Ízlésemet tekintve is anakronisztikus vagyok. Talán az olaszok közül érdemes pár nevet megemlítenem, hátha valaki kedvet kap hozzájuk: Foscolo például egy olyan klasszikus Olaszországban, akit nem annyira ismernek szerintem nálunk, Jovanotti, Caparezza és Fabio Rovazzi pedig olyan rapperek, akik egyértelműen hatnak rám.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Vannak próbálkozásaim. Néhány hónapja kezdtem írni egy mesekönyvet a négy gyerekkori plüssmackómról, van is már hozzá kiadóm.

Miért döntöttél úgy, hogy a verseidet, és egyéb műveidet az Instagramon is megosztod?

Felhasználóbarát felületet akartam.

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Nem olyan rég kérdeztem meg a követőimet erről, történt ugyanis, hogy egy kedves ismerősöm influenszernek nevezett engem, én meg konkrétan lesokkolódtam ezen. Én erről azt gondolom, hogy azok, akik jobban megmutatják magukat, nyilván hatnak a közösségükre, a többség pedig él, és nem pedig visszaél ezzel.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Zsófia Balta (@zsofi_writes_stuff) által megosztott bejegyzés

Milyen egy jó instavers? Számodra fontosak a grafikai elemek, esetleg a feed összhatása?

Számomra az igényesség a kulcs. Lehet valami nagyon szépen megszerkesztve, de ha nyelvileg értékelhetetlen, vagy nincs se füle, se farka, akkor nálam az veszett ügy.

Mit gondolsz, az instaköltészet jelenleg hol helyezkedik el az irodalmi kánonon belül?

Nekem meglepő, hogy nem egy olyan instaköltő fel van kapva nem csupán a közönség, de a szakma által is, aki nem egyszer képzavaros, ráadásul nyelvileg is igénytelen. Olyan is van, akit én is nagyon magasra helyezek, de a minősége viszont hullámzó. Azt gondolom, hogy az ő esetükben kezdünk átesni a ló túloldalára.

Mi a véleményed az instaköltészetről? Szerinted mi a legnagyobb előnye és a legnagyobb hátránya?

A legnagyobb előnye, hogy sok emberhez el lehet jutni. A legnagyobb hátránya, hogy az instaköltők közösségében vannak kifejezetten beteg emberek, akik esetében fegyver a népszerűség.

Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Ha az a szöveges tartalom eredeti, akkor bőven elég. A legtöbben azért bohóckodunk, mert épp nem tudunk mással előrukkolni.

Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom a virtuális térben?

Úgy látom, hogy a legtöbb embernek itt főleg érzelmi töltetet jelent egy kötet megjelentetése. Ha egyébként tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy vissza fog szorulni a könyvnyomtatás.

És ha már itt tartunk: mi a helyzet az offline térrel? Szerinted fontos az irodalmi lapokban, antológiákban való publikáció?

Erre nem tudok válaszolni, mert ez engem nem érdekel, nem tartom magam ugyanis költőnek. Fordító és tolmács minőségemben érzem magam csak érintettnek, ilyen szempontból pedig mindenképpen fontosnak gondolom a publikálást.

Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Merjetek mást csinálni, mint a többiek!

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?                  

Egyelőre semmi. Hosszú hónapok óta küzdök azzal, hogy abbahagyjam-e, mert se írni nem tudok, se instán nem érzem magam biztonságban. Szerintem a közösségteremtés része kellene, hogy legyen, hogy felelősséget vállalva egymásért nem toleráljuk például a fiatal lányokat zaklató instaköltőket. Ez különösen fájó pont nekem azért is, mert véleményem szerint vagy ez az ember küld nekem SMS-eket meg üzeneteket mindenféle álprofilokról most már lassan 1 éve, vagy valaki, aki hozzá köthető. Azért tartom valószínűnek, mert már régebben is támadott a saját számáról és profiljáról. Ezeket letiltottam, de ez az egész lassan már olyan, mintha sose akarna véget érni, mert valaki folyton megtalál. Baromi sok ez az egész. És most már nagyon egyedül érzem magam.

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon és  YouTube-on!

Elolvasnád a könyvem? Rendeld meg ITT!