"Azt hiszem, íróként nem szabad magunkat túl komolyan venni" - interjú Becz Dorottyával

Az írói pályán elindulni és érvényesülni egyáltalán nem könnyű. Ma már nem elég egy jó mű, ha a megfelelő marketing hiányában nem tud eljutni az olvasókhoz. Bemutatkozó interjúsorozatomban olyan alkotókat mutatok be, akiket ugyan még nem ismerünk, mégis érdemesek a nagyobb figyelemre. Ma Becz Dorottya, a Süti kalandjai mesekönyvek és az Időlten bűnök  című ekönyv szerzője válaszolt kérdéseimre, aki a Mesenagykövet kezdeményezésről is beszélt.



Mondj röviden pár szót magadról!

Tipikus bölcsész vagyok, tarisznya nélkül. Mindig is imádtam a történeteket, szerettem olvasni, és a munkám is a legtöbbször szövegekhez kötődött. Ugyanakkor van bennem egy hatalmas adag ambíció azzal kapcsolatban is, hogy jobbá tegyem valamilyen módon a világot, hogy közelebb hozzam az embereket egymáshoz. Azon még dolgozom, hogy hogyan hozzam össze a munkámat ezzel a misszióval.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Újságíróként kezdtem a karrieremet, feltehetően azért, mert minden érdekel, ami körülvesz, és gyermekien rá tudok csodálkozni a számomra új témákra. Amiről általában írok, az az, amit az embereken látok: a viselkedésükről, az érzelmeikről, a sorsukról. A rövidebb prózai műfajokban egyelőre jobb vagyok, novellákat írok, de az első regényem is úton van már, tehát igyekszem meghaladni saját magam.

Hogyan szeretted meg az irodalmat?

Szuper irodalomtanáraim voltak, már általános iskolában is, majd a gimiben. Olyasmit kaptam tőlük, amit aztán később csak az újságíró akadémián. Elképesztő hatással voltak rám, nagyon sokat tanultam tőlük arról, hogy mennyi különböző szempontból lehet az irodalomra tekinteni.

Mikor írtad az első műved?

Tinédzser voltam, és már akkor is az írás volt számomra a legkomfortosabb önkifejezési eszköz, mert ha akartam, megmutathattam másoknak a művemet, ha nem, eltettem magamnak. Emiatt nehéz megmondani, hogy konkrétan melyik volt az első, de az első publikált írásom a Menebi-mozaik Ötödik kockája volt. Ez egy rövid sorozat, kissé szürreális világot mutat be.

Honnan merítesz ihletet?

Főként az emberek foglalkoztatnak, hogy mit miért tesznek, és a környezetem legapróbb történései. A karantén alatt fedeztem fel, hogy a szemben lévő kertben négy macska él, egyikük a mesekönyvem főszereplője lett.

Kik a kedvenc íróid?

Jó kérdés. Inkább kedvenc műveim vannak. Ottliktól az Iskola a határon meghatározó olvasmányélmény volt, ahogy Ajartól az Előttem az élet is. Szeretem Shakespeare és Beckett drámáit (tudom, távolabbiakat nem is említhettem volna), Oravecz Imrének az 1972. szeptember című ciklusa is nagyon közel áll a szívemhez. Ezen kívül imádom a kortárs skandináv krimiket.



A Süti kalandjai című mesekönyvvel léptél fel az irodalom porondjára. Szerinted milyen egy jó mese? Nehezebb vagy könnyebb gyerekeknek írni?

Azt hiszem, íróként nem szabad magunkat túl komolyan venni. Persze, vannak szabályok, tudjuk, hogy mitől lesz gördülékeny egy szöveg, fordulatos a cselekmény. De az írás a fantázia játéka is, és ki tudna könnyedebben játszani, mint a gyerekek? Vagyis a kérdésedre a válaszom az, hogy olykor nehéz volt megtalálni magamban a játékos gyermeket, de amikor előszedtem ezt az énemet, ezt a részemet, akkor már gond nélkül jöttek a szavak is.

A mese attól lesz jó, hogy a gyermeket partnernek tekintjük, és őszintén szólunk hozzá a történeteken keresztül is, mindegy, hogy annak egy kutya vagy egy hercegnő a főszereplője. Jó, ha a mese is fordulatos, hiszen leendő olvasókat nevelünk, és érdemes lekötnünk őket.

Milyen volt a fogadtatása a megjelenést követően?

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, mind a történettel, mind az illusztrációval kapcsolatban, és ez megerősített abban, hogy érdemes volt azt a sok időt és energiát beletenni a megvalósításba.

A nevedhez köthető a Mesenagykövet kezdeményezés is. Mesélj egy pár szóban róla! Mi a célja, miért indítottad el?

Író-olvasó emberként számomra rendkívül fontos az, hogy megszerettessem az olvasást. Véleményem szerint ez otthon, a családban kezdődik, ezért a Mesenagykövet programmal arra szeretném buzdítani a szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat, általában azokat, akik gyermekek között vannak, hogy minél gyakrabban meséljenek nekik, hiszen ez nagyon pozitív hatással van rájuk. Létrehoztam egy Facebook csoportot, ahol igyekszem minél több információt megosztani a felnőttekkel a témában, kéthetente élő adást tartok, amiben szakértőkkel, szülőkkel beszélgetek egy-egy meséhez kapcsolódó témáról. Emellett persze bárki felteheti a kérdését, számomra az a fontos, hogy létrejöjjön a párbeszéd a szülők között is.



Nemrég jelent meg az első felnőtteknek szóló kisregényed, az Időtlen bűnök ebookként. Mi inspirált az írása közben?

Ez a kisregény novellának indult, ám a szerkesztőm, Nádasi Krisz, látott benne lehetőséget és bátorított, hogy bővítsem ki. Ahogy duzzadt a szöveg, a történet is alakult, szinte önmagát írta, és már én magam is vártam a végkifejletet.

Miről szól a történeted?

Anna, Réka és Dia három fiatal nő, elválaszthatatlanok, amióta ismerik egymást. Barátságuk akkor mélyül el igazán, amikor kiderül, mindhármukat rémálmok gyötrik, s azok sajátos módon kapcsolódnak egymáshoz. A barátnők a megérzéseikre hallgatnak, amelyek azt súgják, jelen életük problémáira a megoldást a múltban, előző életeikben érdemes keresniük. Az első rész végére kiderül, visszatérhet-e Anna, Réka és Dia a megszokott hétköznapjaikhoz, vagy örökre elméjük fogságában maradnak.

Mi volt a legkönnyebb és a legnehezebb dolog alkotás közben?

A legnehezebb az volt, amikor azt hittem, már kész vagyok, de a szerkesztőm azt mondta, “ez szuper, akkor most legyen kétszer ennyi a szöveg.” Írni mindig akkor a legkönnyebb, amikor elkap az a bizonyos flow, és persze, segít, ha nincs zaj, de szerintem ez csak azon a pár percnyi koncentráción múlik, amíg belépsz a történeted kapuján, és utána már nincs megállás. 

Kiknek ajánlanád a könyved?

A spirituális téma miatt főleg olyanoknak ajánlanám, akik nyitottak erre a témára, de a kisregény nemcsak erről szól. A mű egész rövid, tehát ha valakinek nincs ideje mostanában belemerülni egy regénybe, ez jó kikapcsolódás lehet.

Mi volt a legnagyobb akadály, amellyel íróként valaha szembe kellett nézned? Mennyire volt nehéz elindulnod az írói pályán?

Az első kérdésedre a válasz az, hogy a saját maximalizmusom. Mivel világ életemben szövegekkel foglalkoztam, ezért vannak gondolataim arról, milyennek kéne lennie a jó mondatoknak. Ez annyira bennem van, hogy nehezemre esik belekezdeni az írásba, nehogy rossz szöveget írjak. Ezt minden egyes alkalommal le kell küzdenem, amikor nekiállok írni.

Olykor szeretem magam abban a hitben ringatni, hogy ez a pálya az alkotásról szól, ugyanakkor kőkemény üzlet is. Meg kell találnod a célcsoportodat, vagyis az olvasóközönségedet, folyamatosan fenn kell tartanod az érdeklődést, tartalmat kell gyártani a közösségi oldalakra, üzleti tervet kell készíteni, és főként: el kell adni a könyvet. Ez egy teljes állást simán kitesz.

Szerencsés vagyok, mert a szeretteim támogatnak, és remek szakemberek segítik a munkámat mind a marketing, mind a vizuális megjelenés terén, és a szerkesztésben is. Hálás vagyok nekik.

Mi az írói hitvallásod? Mi az az üzenet, amit a műveid segítségével közvetíteni szeretnél?

Mindenkinek van egy története, és az író dolga, hogy figyeljen, és elmesélje ezeket. 

Mik a jövőbeli terveid?

Szeretném befejezni a regényemet, hogy 2022 első felében megjelenhessen, a mesekönyv- és a kisregény sorozatomat is folytatnám. Bízom benne, hogy mindenre lesz idő.


Ha jobban megismernéd Süti kalandjait, kattints Süti honlapjára, de a Facebookon és az Instagramon is megtalálod.

Dorottya munkásságát bővebben a honlapján, az Instagramon és a Facebookon ismerheted meg, ahol a könyveit is megvásárolhatod.

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon és  YouTube-on!

Elolvasnád a könyvem? Rendeld meg ITT!

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések